Minden sztómás rémálma a sztómazsák leválása, azaz amikor az alaplap alatt a széklet utat tör magának.
A sztómások rendelkezésére bocsátott eszközök bár nagyon egyszerűek, használatuk kíván némi krativitást.
Akiből ez hiányzik segítség nélkül hamarosan arra a következtetésre jut, hogy az eszköz ragasztója a hibás.
A sztómazsák leválással kapcsolatban legtöbben a felragasztás hiányosságaiban, vagy a hidrokolloid rossz tapadásában keresik az okokat.
Milyen tanácsot adnak az eszközforgalmazók a zsák felragasztásához
- Felragasztás előtt a bőr tiszta és száraz legyen
- A szőrzet legyen leborotválva
- A zsák tapadását tenyerünk melegével fokozzuk
- Öntsünk bele Babaolajat vagy hintőport, a tapadás ellen
A zsákok alaplapja, tapadó felülete (hidrokolloid) kismértékben gyártónként eltér. Összetétele a gyártók titka. Ha a sztóma körül jól előkészített bőrre ragasztjuk fel, akkor jól tapad.
Ideális esetben a sztóma körüli bőr sima redő mentes. Ha mégis van redő, bőrhajlat, akkor annak kitöltésére minden eszközforgalmazó pasztát is forgalmaz. Fontos, hogy a zsák gyártója által forgalmazott pasztát használjunk. Minden zsák csomagjában a használatról alapvető információkat adnak.
Ebben az írásban a leválásnak kevésbé ismert okait tárom fel, amit az eszközforgalmazók a leírásukban nem részleteznek. Ezek tulajdonképen az eszköz konstrukciós hiányosságai. A leválás okai mögött fizikai kémiai jelenségek vannak. A bélben a székletet a perisztartika mozgatja. Amint eléri a sztómát innen már a gravitáció mozgatná, de mivel a sztómára zsákot ragasztottunk ez akadályozza a gravitáció hatását. Azaz a széklet nem tud a zsák aljába jutni. Ebben az alábbi két hatás korlátozza. (A továbbiakban leírt jelenségek a teljesen folyékony székletre nem érvényesek, kivéve a vákuumot)
- Vákuum
- Palacsintázódás
- Megoldások a sorstársaktól, a világból a vákuum és a palacsintázódás kiküszöbölésre.
