Műtét előtt állok

 

 

Felkészülés a műtétre

A beteg felkészülése a műtétre testi és lelki tényezők együtteséből áll.

Lelki felkészülés

A betegnek fel kell készülnie a műtét utáni életmód és testkép megváltozására.

Testi felkészülés

A műtét előtt már egy héttel oda kell figyelni a táplálkozásra. Rostszegény, könnyen emészthető ételeket fogyasszon, ezzel elősegítve, hogy a belekben minél kevesebb salakanyag képződjön. A beavatkozást megelőző két napban folyékony, pépes étel fogyasztása ajánlott, bő folyadékbevitel mellett. A műtétet megelőző napon már csak folyadékot, délben pedig levesbetét nélküli húslét fogyaszthat. Éjfél után pedig már semmit, így reggelreéhgyomorra marad.

A testi felkészülés rendkívül fontos részét képezi a belek teljes kitisztítása (hashajtó, beöntés). Minderre azért van szükség, hogy a tervezett beavatkozást a legoptimálisabb körülmények között lehessen végrehajtani. Az egészséges emberi emésztőrendszerben a tápanyagok felszívódását számos mikroorganizmus segíti elő, melyek jelenléte folyamatos. Ezen bélbaktériumok jelenlétét csökkenteni kell a műtét előtt, melyet megfelelő antibiotikumos védelemmel biztosítunk.

Az Ön életében jelentős változás történik. Több ezer – hasonló sorsú – beteg segítése, kísérése révén szerzett tapasztalatok alapján mondhatjuk, hogy megértjük érzéseit
és szeretnénk megerősíteni a minőségi élet folytatásához szükséges hitét. Sok száz éve tudjuk, hogy a test és a lélek működése szoros összefüggésben áll egymással.

  • A lelki harmónia elvesztése okozhat testi tüneteket.
  • A testi betegségek lelkileg is igénybe veszik az embert. Az, hogy türelmes együttműködéssel, bizakodva, a siker reményében megerősítve magát küzd valaki a gyógyulásért vagy valamilyen mértékben kínlódva, szenvedésektől, kudarctól félve megtörten már-már feladja a harcot, az nem a testi betegség súlyosságával függ össze. Elsősorban a beteg személyisége, aktuális helyzete, a szociális, kulturális háttér határozza meg azt, hogyan viszonyul testi betegségéhez.
  • Azzal is számolnunk kell, hogy a testi betegség feldolgozatlansága, elfogadásának hárítása, a megküzdés elégtelensége következtében pszichés betegségek lépnek fel.

Ezért fontos, hogy a sztómaműtét előtt lelkileg is feltöltődjön. Legyen tisztában azzal, hogy a testi betegsége lelkére is hat. Lelki állapota pedig befolyásolja testi működését.
Amikor a beteg orvoshoz fordul, akkor úgy érzi, hogy az egész lénye beteg. Amikor a kivizsgálás befejeződik, akkor az derül ki, hogy egy szervnek van baja. Úgy vélheti,
hogy nem az Ön teljességével, az egész testét-lelkét megérintő, a jövőbeni helyzetét, életvitelét, kapcsolat-rendszerét, egzisztenciáját meghatározó problémával foglalkoznak, csak testének egy részével.

Nevezhetnénk ezt a modern orvoslás hátrányának, „elvész az egész”, hiszen az ismeretek gyarapodásával egyre kisebb testrészekre tagolódik a tudomány. Előnye az, hogy például a bél- és hólyagbetegségekre szakosodott orvosok igen magas színvonalon tudják ellátni feladatukat. És vannak Ön mellett más segítők is! Keresse a műtéten átesett sztómások civil egyesületeit a www.ilco.hu weblapon.

 A diagnózis

  • a diagnózis felállítása, annak tudomásul vétele,
  • a szükséges beavatkozások megtervezése, azok vállalása,
  • a maradványtünetekkel való együttélés lehetősége,
  • a minőségi élet fenntarthatósága,
  • a szociális környezettel való kapcsolatok táplálása soklépcsős folyamat.

A diagnózissal való szembesülés valóságos krízisállapot mindenki életében. Banális betegségek is kibillentik az embert a megszokott életviteléből. A súlyos betegség, az
esetleges műtét, a testi állapot megváltozása számos érzést, gondolatot ébreszt.

Kérdések merülhetnek fel:

Tudni akarom?

A magyar jogrend előírja a betegtájékoztatás kötelezettségét. Nagyon oda kell figyelni azonban, hogy kinek, mikor, mit, hogyanmondanak!

Általában előnyös, ha a beteg teljesen tisztában akar lenni a bajával, hiszen csak akkor képes összpontosítani energiáit a gyógyulás érdekében, ha tudja, hogy mivel kell megküzdenie.

Tehát akkor kérje a felvilágosítást,

  • amikor már túljutott az első érzelmi krízisen,
  • amikor úgy érzi, hogy kellő megértő és befogadó készséggel rendelkezik,
  • amikor már képesnek érzi magát az objektív tények tudomásul vételére,
  • amikor meg tudja fogalmazni kérdéseit.

Igaz?

Sok esetben tucatnyi vizsgálattal igyekszik megcáfolni a korábbiakat, mert nehéz elfogadni a megbetegedés tényét. „Ez velem nem történhet meg”. „Én tudom, hogy
csak össze kell szedni magam és minden rendbe fog jönni”. „Tele van tévedéssel a világ – most is elnéztek valamit”. Folytathatnánk a sort, milyen hárító gondolatok
fogalmazódhatnak meg.

A beavatkozások elodázásának gyakori módja ez a bizalmatlanság. Lehet, hogy értékes időt veszít vele!

Mit jelent?

A sztóma felhelyezés szükségessége igen jelentős változást jelent a testi állapotban, a testképben, a hétköznapi ürítési módokban, valamelyest az étkezésben, az öltözködésben.
Tegye fel a kérdéseit, ha bizonytalan abban, hogy mivel kell még számolnia!

Egy bizonyos: a testi változástól nem kell, hogy a személyisége is megváltozzon. Ha korábban stabil önértékeléssel büszkélkehetett, akkor nagy törést nem fog elszenvedni.
Ha támogatásra, megerősítésre van szüksége, akkor találhat segítőket.

Leggyakoribb érzések:

Düh, indulat

„Nem ezt érdemeltem a sorstól”. „Miért pont én?” „Bezzeg a szomszéd milyen életet él és semmi baja” és hasonló gondolatok okozhatnak dühöt, indulatokat. Az is előfordul, hogy az egészségesekre haragszik – kimondatlanul.

Legyen toleráns önmagával, ne érezzen bűntudatot sem, felvállalhatja negatív indulatait is! Amikor lecsengtek, rá fog jönni, hogy az egészség-betegség nem érdem vagy büntetés. Az is előfordul, hogy jó cselekedetekre fogadkozik, csakhogy alkudozzon sorsával.

Félelem, szorongás

A súlyos betegséggel szembesülők – hasonlóan az átlagos egészségesekhez – nem a haláltól félnek legjobban, hanem a fájdalomtól, a hosszú szenvedéstől. Jelentős arányuk a magatehetetlenség érzését tudja legkevésbé elfogadni. Nehezen viselné el, hogy nem „csupán” magának kell kínlódnia, de a szeretteinek is terhére lenne.

Gondoljon arra, hogy milyen nehezen tudnak – a hétköznapi életben is – az emberek segítséget kérni, hiszen azzal bevallanák, hogy gyarlók, akik nem képesek mindent egyedül megoldani. Pedig ha valakitől segítséget kérünk, azzal megtiszteljük Őt. Partnerül választottuk egy feladat megoldásához. Őt és nem valaki mást tartottunk méltó társnak. Bízzon a segítőkben!

Ma már nem csupán az életet lehet meghosszabbítani az orvoslással, hanem a minőségi élet biztosítása a legfőbb cél.

A kezelés

A kezelés szükségességekor felmerülő kérdések:

Van esély? Érdemes vállalni?

A különböző helyekről szerzett információk aggasztóak, hiszen a daganatos betegek vezető halálozási gyakoriságáról szólnak, a kezelések nehezen viselhetőek és nem
mindig eredményesek.

Több ezer beteg sorsának elemzése egyértelműen bizonyítja, hogy a gyógyulásba vetett hit, a fizikai és lelki energiák összpontosítása a gyógyulás érdekében sokszorosan megnöveli az esélyeket.
A klasszikus orvoslás célkitűzései megváltoztak, igen jelentős hangsúlyeltolódás következett be

A biológiai orvoslás három nagy területe különböző okok miatt vált ki szorongást.

Nem szabad, hogy bárki azzal ámítsa Önt, hogy „semmiség az egész”. Bizonyos, hogy kellemetlen beavatkozások előtt áll. Enyhíteni leginkább azzal lehet, ha számít rá és felkészülten áll elé.

Ki segíthet?

A legfontosabb, hogy bízzon kezelőorvosában, ossza meg felmerülő kérdéseit, aggodalmait, bizonytalanság érzéseit vele. Az orvostudomány szinte naponta gazdagodik új ismeretekkel az Ön problémájának legjobb megoldási módját illetően. Betegségével kapcsolatos orvosi tájékoztatást egyedül kezelőorvosa adhat. Sztómaterápiás nővérek szakszerű tájékoztatással, a legmodernebb, személyre szabott segédeszközök használatának gyakorlati ismertetésével, praktikus tanácsokkal látják el Önt. Megértik szokatlan, új helyzetét, tisztában vannak azzal, hogy ez szorongást, félelemérzést okozhat Önben.
A sorstársak – kiképzett laikus segítőkként – megosztják Önnel a hasonló állapotban érzett gondolataikat. Személyes élményeik, nehézségeik és sikereik iránytűt adhatnak Önnek.

Együtt a betegséggel

Túljutott az első fázisokon: tudomásul tudta venni a betegséget, el tudta fogadni a kezeléseket. A betegséggel való együttélés kérdései:

Mennyi remény van még?

A kórházak osztályain súlyos betegek vívják küzdelmüket. Ne hozzájuk hasonlítsa magát! A „Stoma et vita” Magyarországon élő hagyomány. Minden évben – a Sztómások Világnapján – emlékplakettel köszöntik az 5, 10, 20, 30, 40, 50, éve (!) sztómával élőket, akik nincsenek kevesen!

Kellek így valakinek?

Ha önmagával el tudta fogadtatni magát, akkor másokkal is sikerül.

A megváltozott testkép nem csorbította az Ön korábbi értékeit. A modern segédeszközök használatának rutinná válásával ugyanolyan életvitelre alkalmas, mint megbetegedése előtt.
Erről leginkább úgy győződhet meg, ha nem vonul vissza magányába, „önsajnálatába”, hanem táplálja korábbi kapcsolatait, oda tud figyelni mások személyes problémáira
is. Csak az kap megértést, szeretetet, aki adni is képes.

A hozzátartozók

Az érzelmileg közeli hozzátartozók gyakran ugyanolyan lelki fázisokon esnek át, mint a betegek. Indulatok, elbizonytalanodás, reményvesztettség, félelmek, szorongás gyötörheti őket. Így nagyon sokszor szükséges az Ő támogatásuk is. Az sem könnyű feladatuk, hogy megtalálják a sztómással való legjobb „bánásmódot”.

A sztómával élők hozzátartozóinál előfordulhat két szélsőséges – nem szerencsés – hozzáállás:

  • A túlóvó, védő, kímélő odafordulással még attól a tevékenységtől is tiltani igyekeznek a sztómást, amit könnyedén el tudna végezni, még sikerélményhez is juttatná. Ezzel előfordul, hogy azt a negatív hatást érik el, hogy feleslegesnek, semmirevalónak érzi magát.
  • A betegséget bagatellizáló – jó szándékkal meg nem történtnek tekintő – hozzáállással olyan elvárásokat állítanak a sztómás felé, melyek meghaladják aktuális teljesítőképességét. Így a frusztrációérzése alakul ki mindenkiben.

Forrás: "Tanácsok sztóma műtét előtt állóknak" kiadványa. Szerző: dr. Kővári Edit

Egy műtétről szóló videó feldolgozás első és második része ide kattintva megtekinthető

Mióta tudja a sebész megmenteni ezeknek az embereknek az életét?

Először 1710-ben Littre francia sebész fejében merült fel a colostoma, a vastagbél kivezetésének lehetősége, egy fejlődési rendellenességgel született gyermek problémájának műtéti megoldásaként. Az akkori orvosi tudományos közvélemény ezt nagy kétkedéssel fogadta. 1776-ban, ugyancsak Franciaországban, Pillore volt az a sebész, aki először stomát alakított ki. 1793-ban Duret francia sebész stomát képzett egy háromnapos újszülöttnél, aki stomájával 45 évet élt. Ő volt az első tartósan túlélő stomás. 1869-ben Simon angol orvos volt az első vesevezetéket kivezető sebész. A sebészet fejlődésével, a modern bélvarrógépek használatával a stomaképzés arányszáma csökken, de ilyen kimenetelű műtétre mindig is szükség lesz.

Egy a műtétről készített videó összefoglaló.

Egy orvosi tájékoztató a betegnek, mi vár rá a műtét során?.

Önrendelkezéről szóló jog