Az előző posztban sztómazárásról beszámoló csoport tagunk az alábbiakban összefoglalja sztómássága tapasztalatait.
Többször láttam már posztot és kérdést a megfelelő zsáktípus kiválasztásáról. Gondoltam - amíg még emlékszem rá - elmesélem Nektek nálam ez anno hogyan is zajlott. Sajnos bőven van mit mesélnem.. Leírom a kezdeti élményeimet is, hátha olyan tippet adok nektek, amire ti még nem gondoltatok.
Ismerkedés a sztómás nővérrel:
A sztómám képzésekor még a kórházban - talán a 3. napon – találkoztam először a sztómás nővérrel, aki nagyon gyorsan megmutatott egy sztómazsákot, elmagyarázta hogyan kell méretre szabni, kivágni, hogyan rögzül, stb. Másnap pedig sitty-sutty ki is cserélte az átlátszó zsákomat, én kb. csak pislogtam végig. Hazamenetelem előtt azért kiharcoltam még egy zsákcserét, amit már én akartam csinálni, hiszen otthon majd nem lesz ott a nővér, hogy segítsen. Hazajövetelem napjának hajnalán a műszakja végén a nővér benézett hozzám, s sikeresen felraktam az első zsákomat teljesen önállóan. Örültem, hogy minden simán ment, mégis iszonyúan féltem, hogyan lesz ez a mindennapokban.
Kezdeti tanácsok a sztómához:
A nővér nagyon hangsúlyozta, hogy a sztómát nem szabad törölgetni, csak itatgatni, hiszen nincsenek benne idegszálak, így nem érzem, ha fájna, s nagyon-nagyon könnyű megsérteni. Ha megsérülne akkor vérezni kezd, ami nagyon nem jó, szóval ezt kerüljem el. Nedves gézdarabkát használt a törléshez. A méretre vágást ő megcsinálta, ezután csak a korábbi sablon alapján kellett kivágnom az alapot. (Később persze újra kellett méretezni, mert változott a sztómám mérete, de ekkor még ugye ezt nem is sejtettem.)
Kezdőcsomag:
A hazabocsájtás előtt kaptam egy kis csomagot, amiben sok-sok hasznos dolog lapult. Volt benne egy görbe olló, amivel méretre tudom vágni az alapot, anélkül, hogy megsérteném a zsákot, nedves törlőkendő, egy kis törülköző, kis tükör és néhány kitölthető papír, amiket, ha visszaküldesz, akkor kapsz termékmintákat és sok hasznos kiadványt. Korábban kaptam egy tájékoztató füzetet is, amit még a kórházban tudtam böngészni. Ekkor leginkább csak az étrend érdekelt, de sajnos konkrét válaszokat nem kaptam, csak irányvonalat, ami iszonyú módon felbosszantott. Később persze kitapasztaltam mindent.
A zsákok rendelése:
Miután a kezdőcsomagot megkaptam, közvetlenül utána kellett döntenem a zsák típusáról. Igen, még ott a klinikán, úgy hogy konkrétan nulla tapasztalatom volt a sztómásságról. A kórházban a Dansac NovaLife 1 Maxi Open üríthető, egyrészes átlátszó zsákot használtam. Mivel csak ezt ismertem - fogalmam sem volt róla, hogy több típus, sőt többféle gyártó is létezik - így ezt választottam, hiszen nem volt vele semmi gondom. Rendeltünk belőle néhány átlátszót, amíg belejövök a zsák felrakásába, és egy csomó testszínűt. (A pontos db számokra sajnos már nem emlékszem, de ez most talán nem is fontos.) Megkaptam a sztómás nővér telefonszámát is, ha bármi van nyugodtan kereshetem.
Első napok otthon:
A megrendelt zsákok már másnap megjöttek, totál megvoltam lepve, hogy ilyen gyorsan átfutott a rendszeren a rendelés. Kezdetben a zsákcsere nagyon nehézkes volt. Ekkor még semmi különösebb gondom nem volt azon kívül, hogy teljesen új a helyzet, s totál kétségbe voltam esve, hogy most mi lesz, hogyan fogom én ezt csinálni?! (A kiborulásra persze lett volna más okom is, de ekkor csak a sztómámra tudtam figyelni.)
A probléma:
Az első pár napban nem volt gond a zsákkal, azon kívül, hogy létezett és ott volt állandóan az oldalamon, mint egy levakarhatatlan övtáska. Pár nap elteltével azonban arra lettem figyelmes, hogy a zsák alapja szétválik. Ekkor már jobban mozogtam a lakásban, sőt sétáltam is. Először azt hittem, hogy a széklet az alap alá ment, de nem. Konkrétan az alap vált szét. Ezt a képek is bizonyítják. A széklet utat tört magának úgy, hogy az alapba „fúródott”. Fontos, hogy ez akkor is előfordult, amikor már használtam pasztát is szigetelésként.
A megoldás keresése:
Amikor már több hete kínlódtam ezzel, s naponta többször is cseréltem a zsákokat, nyomozásba kezdtem. A Dansac ügyfélszolgálatán keresztül eljutottam a területi képviselőjükhöz, Annához, aki nagyon készséges volt, még házhoz is jött hozzánk, hogy segítsen. Először azt javasolta, hogy másik sorozatszámú dobozt nyissak fel, hátha csak gyári hibásak a zsákok. Ez sajnos nem jött be. Aztán hozott többféle típusú Dansac zsákot, amiket sorban teszteltem. Sajnos ezeknél is ugyanaz a probléma merült fel. Ekkor persze még a székletem állagát sem tudtam, hogy vajon hogyan tudnám befolyásolni, így sokszor ez is nehezítette a tesztelést. Végül az utoljára tesztelt zsák a Dansac NovaLife 2 kétrészes zsák volt. Ebben az volt a jó, hogy az alapot sokkal ritkábban kellett cserélnem, akár 4-5 napig is fent lehetett. A kétrészes zsák alapja nem egyenes, hanem egy kicsit domború, ami pont jól jött a hajlatom miatt, mert valahogyan kiegyenlítette a felszínt. Így ez a zsák lett a befutó. Később nagyon praktikus volt, hogy kétrészes, így könnyen kukucskáltam, sőt a műanyag gyűrűnél jó volt, hogy láttam épp jön-e a széklet vagy sem. Ez leginkább kezdetben volt hasznos, amíg be nem állt a ritmus.
Tesztelt zsáktípusok:
- Dansac NovaLife 1 Maxi Open üríthető, egyrészes átlátszó
- Dansac NovaLife 1 Maxi Open üríthető, egyrészes testszínű
- Dansac Nova 1 Closed Maxi
- Dansac NovaLife 2 kétrészes zsák -> a győztes (:
Magyarázat:
Mivel a sztómám pont a hasam (vagyis inkább pocakom) alatti hajlatban lett képezve, így a zsákok alapja gyakorlatilag folyamatosan hajlításnak voltak kitéve, amit nem nagyon bírtak. Anna azt mondta, hogy ilyet még sosem látott, hogy így szétjött volna bárkinél is a zsákok alapja, mint nálam. Tehát a magyarázat inkább csak egy sejtés.
A kétrészes zsák előnye és hátránya:
A gyűrű sokszor kényelmetlen volt, mert nem simult annyira a hasamra, mint az egyrészes társai. A ruhatáramat is kicsit át kellett alakítanom emiatt, de megérte, mert nem kellett aggódnom többet a váratlan zsákcserék miatt. A kétrészes zsák előnye, hogy bármikor beletudtam kukkantani a zsákba. Ha éreztem, hogy levegő kell, akkor egyszerűen lepattintottam a gyűrűt, vagy ha a széklet nem akart lecsusszanni, akkor könnyedén betudtam avatkozni. Sokszor egyébként a szimpla rázogatás is megoldotta ezt a problémát, bár ekkor is mindig benéztem, hogy mi a helyzet. Később ez már megszokott mozdulattá is lett.
A sztóma kezelése:
Annától is sokat tanultam erről. Tőle kaptam először pasztát, zsák eltávolító folyadékot és speciális bőrápoló krémet is. Megmutatta, hogy ezeket hogyan kell használni. Hasznos, ha a sztómám köré rakok pasztát szigetelésképpen. Először nagyon fura volt ezt a technokol-szagú cuccot a sztómám köré kenni, meg, hogy csak vizes ujjal nyúlhatok csak hozzá, különben rám tapad. Rosszabb, mint a rágógumi. Az eltávolító folyadék is nagyon jó volt, főleg kezdetben. Akkor még a bőröm nagyon ki volt a korábbi sok zsákcserétől. Később a ritkább cserétől már nem volt vele semmi gondom. Időnként szellőztettem a bőröm, s bekentem a spéci krémmel is, amit kaptam.
Praktikák, kiegészítők:
A sztóma környékének törlésére sokféle nedves törlőkendőt kipróbáltam, de végül a neogranormonos kendő vált be a legjobban. A szárazra törléshez kocka zsepit használtam, nekem a wc papír mindig beleragadt picit. A kezdetekben beszereztem orrcsipeszt, mert nagyon-nagyon nem bírtam a szagokat. Ez 1-2 hónap elteltével már nem kellett. A legelső hetekben pedig mindig gumikesztyűben végeztem a zsákcserét. A kezdőcsomagot csak „sztóma pakk”-nak hívtuk, amit mindig mindenhova vittem magammal. Volt rá okom, hiszen a legkülönbözőbb szitukban ért eleinte a kötelező csere ideje, amikor még nem volt meg a számomra ideális zsák. Néhány hónap után már az is előfordult, hogy otthon hagytam.
A „sztóma pakk” tartalma:
2-3 db zsák, 1 db alap, tükör, feldarabolt nedvestörlőkendők kis dobozban, kis üveg víz, kis üveg eltávolító folyadék, orrcsipesz, gumikesztyű, ruhacsipesz (ha éppen nem testhez álló fölső volt rajtam nagyon jól jött), kozmetikai korong, papírzsepi, vékony alkoholos filc, sztóma mérce (amivel a sztóma méretét lehet belőni, a zsákok mellé küldik), görbe olló, fogköz tisztító (a gyűrű tisztításához, később ez ment a körmömre tett nedves törlővel is), fülpiszkáló (sokszor hasznos volt az alap tisztításakor zsákcsere után és a paszta egyengetésénél is, persze csakis vizesen), kis zacskók a használt zsákoknak.
Haskötő:
A műtét után mondta az orvosom, hogy mindenképp használjak haskötőt. A kórházban kaptam is egyet, de az túl magas volt nekem, így vissza kellett hajtanom. No meg ugye a sztómámat se nyomhattam vele, így ott is fel kellett hajtanom. Tehát nem volt valami kényelmes. Elmentem egy gyógyászati segédeszköz boltba, ahol megtudtam, hogy létezik spéci sztómás haskötő is, amit ki lehet vágni. Felírattam receptre a sztómás nővérrel, így harmadannyi áron juthattam hozzá. Évente kettőt lehet felíratni. http://www.segedeszkozok.hu/…/Stomex-Hasi-tamasztoov-sztoma…
Ha már csak egy valakinek is segített ez a poszt, akkor már megérte. Remélem, hogy kaptatok új ötletet vagy megerősítést a fentiekből. Hajrá mindenkinek, aki most ismerkedik a sztómássággal!
