Folytatva a Dorogi és Érsekújvári ILCO Egyesületek "Határtalan Együttműködését" 2014.09.27-28-án a két egyesület közös kétnapos kirándulást szervezett az Alacsony-Tátrába. Ismét bebizonyítottuk, hogy állapotunk lehetővé teszi, hogy a kórházon és az otthonunkon kívül is aktívan eltölthetünk néhány éjszakát. Útvonalunk és szálláshelyünk szervezéséről vendéglátóink levették a gondot a vállunkról, a Felvidék minden szépségét meg akarták mutatni, de be kellett látni, hogy erre kevés két nap. Ez is egy ok a folytatásra.
Hét órakor indultunk Dorogról 24 –en első úticélunk, Érsekújvár felé. Itt nagy szeretettel 19 érsekújvári sorstársunk várt egy korty Beherovkával. Velük kiegészülve a bajmóci várkastélyt vettük célba. Útközben a látványosságok, a közös problémáink megbeszélése, a napi közéleti események megvitatása, egy-egy aktuális vicc és a már mindkét csapat által közösnek érzett szlovák magyar dalok éneklése múlatta az időt és ez így telt két megállás között mindvégig.
Az időjárás mindvégig kegyeibe fogadott bennünket. A bajmóczi várkastély látványosságai és a korhű ruhákba öltözött szereplők látványának fogsága miatt már késve folytattuk utunkat Csicsmány, a népi építészete miatt híres falu felé. Sajnos a falut egy rendezvény miatt lezárták, így idő hiányában a buszról csak néhány jellegzetességét tekinthettük meg.
Következő megállónk Frivaldnádason volt, ahol „tátott szájjal” bámultuk meg a fából faragott Szlovák Betlehemet. A szomszédos templom előtt egy esküvői szertartás utáni színes esemény tanúi lehettünk és eleget kellett tennünk a régi hagyománynak és „meg kellett kóstolni a menyasszony máját” és inni az ifjú pár egészségére.
Kissé megkésve érkeztünk szálláshelyünkre, Liptószentmiklósra, így azonnal vacsorához ültünk. Utána elfoglaltuk szobáinkat, majd visszatértünk az ebédlőbe, hogy a finom vacsorát leöntsük egy kis otthoni itallal. Ettől jókedvre derülve harmonikával kísért ének szóval és baráti beszélgetéssel folytattuk lefekvésig az estét.
A reggeli után Demén völgyön át közelítettük meg a Chopok hegység lábánál lévő lanovka állomást. A jó idő mindenkit ide csalogatott, hosszú sorok kivárása után három különböző felvonó kötelén lógva jutottunk fel a 2040 méter magasra nyúló csúcsra. A látvány minden várakozást felülmúlt. (a sorban állásét is :-) )
Időcsúszással érkeztünk a szállodánkban ránk váró ebédre. Fájó szívvel váltunk el a gyönyörű környezettől, de maradt még a látványosság a visszaúton bőven, ahol már megállnunk nem volt időnk. Megígértük, hogy ide még visszatérünk. Mindezt, amit én itt leírtam, Zuber Éva a szlovák klub titkára képekben meséli el, ide kattintva.
