Évek óta hagyomány, hogy a klubunk májusban bográcsozással zárja a tavaszi szezont. Idén május 14-én Horváth Gyula tagtársunk pinceparti meghívásának tettük eleget.
Piliscsév szélén található a Pincefalu, az egymás mellett sorakozó présházak és pincék sokasága, mely egy kisebb falut alkot, és amely Magyarország második legnagyobb egybefüggő pincefaluja.
Itt található Gyula barátunk pincéje, ami a rendezvényünk fő hadiszállása volt, de tekintettel a népes csapatra a Pincefalu közzösségi rendezvényekre épített fedett helyszínén vertük fel táborunkat.
Az első fecskék már 8 órakor gyülekeztek és előkészítették a helyszínt és felállították a konyhát. Aggódva kémleltük az eget, mert baljós előjeleket mutatott a „Fagyos szentek” utolsó napja, de végül is déltől feladta magát, és kedvezett a rendezvényünknek.
Rövid időn belül 28 főre nőtt a csapat. Nagy örömmel fogadtuk a Szlovákiából érkezett Érsekújvári ILCO Klub négyfős csapatát. Velük hosszútávú együttműködést tervezünk, erre irányult az idei NEA szakmai pályázatunk.
Amíg az ebéd készült ki-ki jól elbeszélgetett, körbesétált a Pincefalu zegzúgos utcáin vagy éppen vidám nótára fakadt, akár szlovákul, akár magyarul. A jó hangulat megteremtésében nagy érdeme volt a 30 éve újjászületett Kanóczki Lajos sorstársunknak, aki harmonikával kisérte nótáit, hol magyarul – hol szlovákul énekelve. A dalolások szüneteiben nagy élvezettel hallgattuk Sándor előadásában Romhányi József verseit.
Házigazdánk, aki egyébként minden évben a főszakácsunk, ismét kitett magáért, finom csülökpörköltje mindenkinek nagyon ízlett.
Az utolsó mohikánok, akikre a rend helyreállítása is maradt, 19 órakor hagyták el a helyszínt.
Az események további részletezése helyett beszéljenek a szlovák sorstársaink által megörökített képek:
