Ha a széklet nem csúszik le a zsák aljába és a sztóma körül tornyosul, a következő megoldást javaslom:
Vágja ki az alaplapot az alaplapon jelölt legnagyobb jelig. 
Így a palacsintázódás nem fejti ki a hatását, mert a tapadás nem az alaplap és a külső fólia között jön létre, hanem a külső fólia és a hasfal között. A sztóma körüli hasfal nem maródik fel az ilyen állagú székletnél. Első széklet "adag" lecsúszása után a bőrön kialakul egy film réteg a széklettől, a később érkező széklet e fölött csúszik le. A zsák csere után ez a "film réteg" könnyedén lemosható. Sőt a sztóma körüli bőr nem "fakul ki" úgy, mint a ragasztóval fedett részen. 
Egy próbát megér a kísérlet. Nagyon sok sorstársamnál bevált ez a módszer. Sokan azért döbbennek meg ezen javaslat ajánlásakor, mert minden használati utasítás az alaplapon a lyuk pontos kivágását javasolja. Ez az ileosztómásoknál egyértelmű. A híg folyékony székletnél nem javaslom ezt a megoldást. Eddig egyetlen negatív tapasztalatot nem kaptam.
Arra az ellenvetésre, hogy így kisebb felületen ragad az alaplap, az az egyik válasz, hogy azért van a zsákon a külső jel, mert van akinek eleve ilyen nagyra kell vágnia. A másik előny abból fakad, hogy a hullámzó has bőre nem tud együtt hollámzani az alaplappal. Így előbb utóbb elválik egy mástól a két összetapadt felület és közé megy a széklet. A legtöbb baj abból van, ha az alaplap és a hasfal közé széklet kerül, mert az ott marad a zsák cseréjéig. A nagyravágott lyukú alaplapnál a széklet előbb utóbb lecsúszik a zsák aljába. Természetesen igyekezzünk most is arra figyelni, hogy a zsákban legyen egy kevés gáz, azaz legyen a zsák folyton ballonos.
