Hogy melyik rendszer felel meg, azt igazán mindenki azután tudja eldönteni, ha tartósan kipróbálta.
Egyrészes:
Vékonyabb és ezáltal diszkétebben viselhető. Ebből is van zárt és leereszthető. A zárt zsákot le kell cserélni, ha megtelik. A nyitott végű zsák csere nélkül üríthető, amíg a tapadó felület ellátja a funkcióját -akár több napig is - fent tartható. A megfelelő tapadást a korszerű, nem allergizáló hidrokolloid biztosítja. A több rétegből hegesztett műanyag zsákot általában szövetszerű anyag borítja, mely a zörgést csökkenti.
Akinél kiszmíthatóan rendszerint azonos időben ürül a széklete annak az egyrészes ajánlható. Ugyancsak előnyösebb a formált székletet ürítő colosztómásoknak. A zsák cserét az ürülés utánra ütmezve a nap hátralévő részét szinte üres zsákkal éli meg.
Akinél nem kiszámítható az ürülés ideje azoknak talán előnyösebb a kétrészes zsák, mert könnyebb zsák csere miatt könnyebben jut az üres zsákkal élés biztonságot jelentő óráihoz. Az ileosztómások kedvelt eszköze.
Kétrészes:
A sztóma köré különböző rögzítő szerkezettel rendelkező alaplapot ragasztanak fel. Ez akár 4-5 napig is a sztómán maradhat. Erre az alaplapra rögzül a cseélhető sztómazsák. Többnyire az alaplapra a zsákot egy összepattintható műanyag gyűrűvel rögzithetjük. Az újabb fejlesztéseknél egy ragasztós tapadó felület köti össze az alaplapot a zsákkal. A kétrészes rendszer előnye, hogy a hasra való felragasztás és levétellel, nem vesszük igénybe a bőrt. Sokaknál éppen ez a hátrány; viszketés miatt nem tudják elviselni, hogy tartósan levegőtől elzárt maradjon a bőrük. Az ilyen érzékenyek igyekszenek a két csere között pihentetni a bőrüket és az egyrészesnél erre gyakrabban van lehetőség. A kétrészes zsák vastagabb és feszesebb ruha alatt könnyen kirajzolódik. A kétrészes zsákból is van zárt és leereszthető.
