A sztómazsákok a korszerű műanyagok felfedezéséig, készültek bőrből és gumiból. A műanyag fóliák felfedezése majd elterjedése jó alapanyagot biztosított sztómazsák elkészítéséhez. Kezdetben ővvel rögzítették a műanyag fóliazacskót a sztómára. Ilyen a francia gyártmányú Saniliak rendszer volt. Ma már nem gyártják, de távol keleti sztómaeszköz forgalmazó cégek kínálatában még megtalálhatók.
Saniliak távolkeleti mai változata Egyszerű öntapadós sztómazsák
A fejlődés további fázisában megtalálták a módját a zsák hasfalra ragasztására. Kezdeti időszakban csak ragasztó réteggel látták el a fóliazsák hasra tapadó részét. A mai zsákoknál a széklettároló fólia zsák egy öntapadóhidrokolloid alaplapon keresztül tapad a hasfalra. A fejlesztések ma már sok esetben nem a jó használhatóságot szolgálják, hanem a látvány és a "luxus" irányába mutatnak. 
A korszerűnek mondott sztómazsákok anyaga minden esetben speciális, több rétegű vízzáró műanyag, melyet kényelmi okokból puha tapintatú textilréteg fedhet. Színüket tekintve a diszkrét testszínű ill. átlátszó zsákok terjedtek el. A zsákok többségébe manapság szénszűrő betétet is építenek be, elhitetve azt hogy az ürülő bélgázok szagtalanul távoznak, továbbá, hogy így nem fúvódik fel a zsák. A tapadórétegnek gyártónként különböző változatai léteznek, így esetleges allergia esetén lehet váltani. A tapadó réteg pontos összetétele a gyártók hétpecsétes titka. Az öntapadó gyűrű alakú rész közepén egy megfelelő méretű, alakjában a hasfali szájadékhoz illeszkedő nyílást kell kiképezni. A megfelelő méretű segédeszköz mellett rendszerint szükséges egy kicsit alakítani, formára igazítani a nyílást, melyhez a egy kivágási sablont szokott rendelkezésre bocsátani a gyártó.
