B.) Hencidától Vekeri pihenő központ felé
A verseny biciklis hölgy és egy kórházi dolgozó fiatalember jött velünk még 15 km, egy faluba valók voltak és Hencidánál elválltak útjaink!
Itt a Kossuth téri élelmiszer boltban pecsételtünk.
Elindultunk a Vekeri tónál lévő Campingbe, ahol a szállásunk lesz, de addig még nagy utat kell megtenni. Tudtuk, hogy itt Eszterék várnak a debreceni ILCO-s csapattal.
Nagykerekiben szintén egy élelmiszerbolt volt a pecsételő hely.. jó aszfalt úton haladtunk végig. Kismarján a Kis Vadász kocsmában lehetett bélegezni, kicsit túl mentünk, ki a község szélére, vissza kerekeztünk, egy komcsában volt a bélyegző. Pocsajnál a biciklim el kezdett kattogni, mintha az agyban lenne valami baj. Nehezen volt hajtható. Na, jól nézek ki ha elromlik! A Papa sörözőben pecsételtünk. Cserekert lett volna a következő helység, de mivel lassan és nehezen lehetett hajtani a biciklit, Imre ment el pecsételni, a 4. 9 km -re kieső zsákfaluba.
Lassan haladtunk tovább, néhol már toltam a biciklimet, annyira fárasztott a nehéz hajtás.. Majd láttuk, hogy utol ér bennünket Imre. Elmesélte hogy először is nem találta a pecséthelyet, egy kihalt falu volt, és már félúton jött visszafelé, mikor megkérdezte egy autóstól, aki memondta hogy hol található a pecsételő hely. Visszament, nem vette észre, hogy a pecsételő ládában egy darázsfészek van, a kirajzó darazsak egyike meg is csípte.
Beértünk Létavértesre, úgy, hogy én már vagy másfél km-t toltam a biciklit. Nyilvánvalóvá vált hogy meg kell javíttatni, vagy másikat bérelni. Létavértesen Bátoriné Eszterék és biciklis csapatuk várt bennünket, előzetes megbeszélés szerint. Eszterék hideg ásványvizet, dinnyét, barackot hoztak nekünk, jól esett az elcsigázott szervezetünknek. Miután utánfutóval voltak, így gépesítve mindent megtettek, hogy a kerékpárom javítására megoldást találjunk. Be kellett látnunk, hogy késő van már szervízt javító szakembert nem találunk. Amíg ezzel foglalatoskodtunk Imre Divinyi Sándorral elment a az itteni pecséthelyre. Eszterék a meghíbásodott kerékpárral amit az utánfutóra tettünk elvittek a Vekeri tóhoz, a szállásunkig. Nagyon aggódtam, mi lesz bicikli nélkül, hogyan folytatom a túrát. Létavértes határban a rengeteg tormaföldekkel találkoztunk, Eszter elmondta, hogy nagyon híres a vértesi torma mind le van kötve exportra előre. Nagy élményem volt, mind kereskedőként mind háziasszonyként ezt látni, hallani, mivel használom is.
Vekeri Pihenő Központ
Mielőtt elfoglaltuk volna a szállásunkat egy csoda ért bennünket, már nem először, nem másodszor, egy nagyon jó ember volt a tábor gondnoka aki megmentett bennünket!
Elmondtuk, mi történt, azt is hogy nem szórakozunk, hanem túrát teljesítünk és még egy nemes feladatot rákellenes kampányunkat is folytatjuk.
Elmentünk a szállásra. Imre megfőzte a finom húslevest, ami vérré vált bennünk. Készülődtünk zuhanyozni, mikor kopogott a tábor gondnoka, aki fogadott is bennünket, Vass János debreceni lakos… és felajánlotta, hogy a felesége biciklijét ideadja, már intézkedett is, el hozzák Debrecenből ide a lányával. Mit lehet erre mondani? Összeszorult torokkal köszöntem, meg. Van még ilyen emberség is a mai világban?. Van remény, hogy reggel tovább menjünk korán.. Nem vett el tőlem pénzt, a túra után köszöntem meg, mikor mentem a rossz bicikliért.
Fél ötkor ébredtünk. Korán indulunk.
Elkészültünk, János már a portán várt a biciklivel,- még felszerelt egy visszapillantó tükröt, „ez feltétlen kell”- mondta, amivel végig kerekeztem a hátra lévő 210 km-t . Soha nem feledem el jóságát!!
Ez mozgalmas szakasz volt.
