5. szakasz 2011. 07. 15 - 07.20
„Börzsöny-Pilis”
Hűvösvölgy- Dobogókő- Visegrád- Katalinpuszta
Elérkezett ez is! Elindultunk az 5. szakaszra! Innen már mindig csak kevesebb jut, amit nem panaszként mondunk, mert rendkívüli élményben van részünk. Felemelő, hogy nemes céllal járjuk utunkat, a Kéktúrát, azért, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét, mennyire fontos lenne, hogy a vastagbélrák szűrése népegészségügyi programmá váljon!
Mikor elküldtük az un. „Pestnyitó” levelünket a budapesti ILCO kluboknak, nem gondoltuk, hogy ilyen sikeres lesz! Nagy öröm volt látni, hogy a Hűvösvölgyi Gyermekvasút végállomásán mennyien vártak bennünket!
Köszönjük a „pesti” kluboknak ezt a szép összefogást!
Túranap 2011. 07.15.
Hűvösvölgy- Nagykovácsi
Mi négyen, Saci, István, Imre és Mara a Nyugati –pályaudvaron találkoztunk. Innen mentünk a Hűvösvölgyi Gyermekvasút végállomására, ahol már vártak bennünket a „pestnyitó” résztvevői.
A Gyermekvasút egyedülálló élmény volt. Jó volt tapasztalni, hogy ez a régből hozott utazási forma ma is ugyan úgy működik. Az árnyas fák között lengette a hajunkat a szél, újra gyermeknek éreztük magunkat! És hogy mennyire komolyan vették a gyerek „vasutasok” a munkát, az elismerésre méltó.
Ahogy kanyarodott a vonat a végállomásra, már láttuk, hogy nagyon sokan várnak bennünket sorstársaink.
Ott voltak a Szent János Kórház ILCO klubljának tagjai, Ferdinándyné Dr. Keszei Erzsébet vezetésével! Ők lesznek a 6. szakasz támogatói, amit ezúton is megköszönünk.
Képviseltette magát Mezey Éva személyében a XIII. ker. klub is.
Ami nagyon kellemes meglepetésként ért bennünket, az az volt, hogy az 5. szakasz kizárólagos támogatója a B. Braunn öt munkatársa is jelen volt, köztük Hergyó Zsolt, divizió –vezető. Köszönjük az anyagi és erkölcsi támogatást!
És hát nem utolsó sorban, Nagymáténé Éva, aki lelkesen szervezte ezt a napot, és a Zuglói ILCO klub tagjai, lelkes kis csapat!
És képviseltette magát Csipkés Attila, segédeszköz kereskedő a kedves feleségével.
Imre a bemutatkozások után el is indította a túrát. A 12 km-es túrára vállalkozó csapat Máriaremetén előbb lakott területen, majd az árnyas erdőn át indult el Éva hétvégi házába. A tööbbiek Éva és én, Mara Nagykovácsiba mentünk Éva hétvégi házába, hogy betöltsük háziasszonyi tisztünket, és finomságokkal várjuk a fáradt túrázókat.
Nagy meleg volt. Sürögtünk-forogtunk. Gulyásleves készült, és pogácsa, mindez előétel gyanánt, mert a fő „fogás” a szalonnasütés volt.
Behűtött italokkal vártuk a csapatot, akik délután három óra tájban, elfáradva, kimelegedve, de nevetgélve érkeztek meg!
Fogyott a leves és a pogácsa, de mindenki a szalonnára várt. Meggyújtottuk hát a tüzet,
Sercegett a zsír az előre elkészített hagymával, paradicsommal, paprikával diszített kenyéren.
Jó hangulatban, ismerkedve, beszélgetve, nótázva telt el a délután. Szó volt a klubok történeteiről, kirándulásaikról, de komolyabb, a stomásokat érintő dolgokról, családról is.
Marasztaló hangulat volt. Senki sem sietett. Jól érezte mindenki magát!
Megmutattuk, hogy össze tudunk fogni egy cél érdekében!
Köszönjük minden résztvevőnek!
2. Túranap 2011. 07.16.
Nagykovácsi – Zsíroshegy – Piliscsaba
Reggel 7 órakor indultunk Évától, ahol sátorban aludtunk, amit nagyon élveztünk. Még megvártuk a Szent János kórház ILCO klubjából érkezőket, Ferdinándyné Dr. Keszei Erzsébetet, Beöreöndy Klárát és Georgi Zsuzsannát. Mindnyájan túrázó emberek. Mint később kiderült, erre szükség is volt. Egyesületük lesz a következő, 6. szakaszunk támogatói.
Serpa ezen a túranapon nem volt, nagy csomagokkal vágtunk neki a 12 km-es távnak.
A faluból kiérve, a „muflonitató-büfénél” volt a pecsételő-hely. Természetvédelmi területen, kékjelzésen mentünk, egy ritkás, cserjés, nap szőtte erdőben.
A Zsíros-hegy tövében a Turistaház-emlékfalhoz érkeztünk, majd egy jó kis emelkedő után a kék jelzést keresve kétszer is felmentünk a Zsíros-hegyre, másodszor a tanösvényen elindulva. Ez kárpótolt mindenért, gyönyörű kilátás nyílt a Pilis hegyvonulatára és a völgyében elterülő településekre, Pilisszentivánra, Pilisvörösvárra, Piliscsabára.
A kopasz Zsíros-hegyen három irányba vezetett az út. Nehezen találtuk meg a kékjelet, kicsit elbarangoltunk minden irányba. És hol volt a jel? A hegy tetején, a fűben elrejtőzve, egy kőre festve!
Innen már lefelé ereszkedtünk, Piliscsaba felé. Gyönyörű utunk volt! A „Kőrisvölgyében” haladtunk, égig érő, sima törzsű, szép szálfák között. Egyszer csak, mintha sírást hallottunk volna. Fentről jött! Felnézve láttuk, hogy a fa sír! Egy élő fa siratta a halott párját. Az élettelen, korona nélküli fa rádőlt az élőnek egy ipszilon ágába, ami úgy tartotta, mintha a karjában tartotta volna! A szél ritmusára ölelgették egymást! Elérzékenyültünk!
Lefelé ereszkedve, igen csak nagy mélységbe, egy „kanyonba” értünk, ahol ez a látvány önmagában elegendő lett volna, de ezt még fokozta, hogy menetirány bal oldaldalon, egy különleges növényhalmazon milliónyi egyforma, narancssárga pillangó röpködött! ”Pillangó völgye!”
Soha nem látott gyönyörűség!
Egy árnyas erdei tisztáson megreggeliztünk. Imre erre az útra egy könnyebb cipőben jött, amit kénytelen volt "megfaragni". Többször elmondta: túrázni csak jóbejáratott túracipőben vagy bakancsban lehet.
Tovább haladva, magas vadhálók mentén vezetett az utunk. Egyszer csak be lettünk zárva! Egy vaskapu, annak rendje és módja szerint, belakatolva jelezte, nem mehetünk tovább! A kaputól nem messze, egy létrája szolgált lépcső gyanánt, amin egymást segítve, átmásztunk a kijelölt útra.
Egy murvás, kavicsos, cserjékkel övezett úton mentünk Piliscsaba felé. Tűzött a nap, menetfelszerelésben, ingünk csurom vizesen tapadt a hátunkra.
Kiszáradva, fáradtan értük el a falu határát. Itt még egy akadály volt, újabb kerítése átívelő létra. Egyszerűbb volt, átkelni, mint a másiknál.
Jólesett a kocsmában egy hideg üdítő! Kimentünk a vasútállomásra, pecsételni!
Piliscsaba: Első írott emlék a településről 1263 ból való. 1409-ben a solymári várnagy elpusztította a falut. A XV. sz-ban újra benépesült. A török hódoltság kezdetén ismét elpusztult, csak a XVIII. sz-ban alakult ujjá, a budai klarisszák birtokaként
Nevezetességei: Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Római katolikus plébánia
A Lazarista rendház és kápolna
Ahogy ballagtunk a buszmegállóhoz, zenét hallottunk, aminek a hangja egyre közeledett.
Egy lakodalmas násznéppel találtuk magunkat szemben, szép menyasszonnyal, és csinos koszorús lányokkal.
Zsókáék Budapest felé szálltak fel a buszra.
Mi pedig, Esztergomba mentünk. Imre megmutatta a város nevezetességeit, a már messziről látszó Bazilikát, a város szép főterét, amit hangulatos zene töltött be, a Duna-sétányt a gyönyörű fáival. Kicsit nosztalgiáztam, miután két éve jártamkor is megkapott ez a szépség!
Este fél nyolckor várt ránk Imre lánya, Magyarfalvi Éva, a serpánk, aki szállásunkra, a Pilisszentléleki-rétig vitt bennünket, ahonnan túrafelszerelésben másztunk meg egy magas emelkedő lépcsőit, hogy feljussunk aznapi szállásunkra, a Fekete-hegyi, Sasfészek turista-házba, a Dorogi Egyetértés Sportegyesület tulajdonában lévő turista menedékbe.
Nomád élet: a világítást napelemmel táplált akkumulátorról, a víz ballonokban és ciszternákban. Egymást locsolókannából öntve volt az esti fürdésünk. Nagyon tetszik!
Ránk esteledett! A ház erkélyéről a távolba nézve, a kilátás mindenért kárpótolt!
Esztergom, Neszmély,- másik nagy élményem-, és a környező települések fényárban úsztak!
Torkomat a sírás folyogatta a gyönyörűségtől!
Szép nap volt! Örök élmény!
3. Túranap 2011. 07.17.
Dobogókő- Pilisszentkereszt- Kevély nyereg- Bécsi úti téglagyár - Fekete-hegy
Reggel öt órakor ébredtünk az erdő kellős közepén, a Sasfészek turista-házban. Rövid mosdás a „lavórban”, majd indulás az aznapi túránkra. Meleg napnak ígérkezik.
Dobogókő irányába mentünk, a Pilisnyergen át, még sokáig zöld jelzésen. Szarvasbőgés jelezte, hogy vadak szerette területen vagyunk.
A Kétbükkfa-nyergen át elértünk Dobogókő határába. Szép emlékem fűződik ide! Jobbra, 800 m a Saolin – papok nyugalmat árasztó birodalma van, már láttam! Dobogókő 2,2 km-re van innen, felsétáltunk.
A báró Eötvös Lóránd Turista –ház teraszán finom kávét és desszertet fogyasztottunk. Mellettünk egy szép kutyus „fáradt vándorként” pihent a reggeli napsütésben. A turista- ház parkjában nagyon szép művészeti alkotások, fafaragások láthatóak, megörökítettük.
A dobogókői kilátóból gyönyörködtünk a csodálatos panorámában. A Duna-völgye, a Rám-hegy az oda képzelt, de általunk innen nem látott Rám-szakadék hívogatott bennünket, de megnézzük majd egy másik időpontban!
A kilátóval szemben, egy aszfaltúton mentünk át, ahol a kékjel egy erdőbe vitt bennünket!
Bent az erdő szélén, szabályos kis falut találtunk, kis utcákkal. Hétvégi házak.
Egy szárazpatak hídján átkelve mentünk tovább, és rövidesen a „Zsivány sziklák” magas köveihez érkeztünk. Egyszerre lenyűgöző és félelmetes látvány! Hatalmas, az idő által lecsiszolt, sötét színű, hosszúkás, cukorsüvegre hasonlító sziklatömbök meredeztek az ég felé, versenyre kelve, az erdő fáival: ki a magasabb?! Egy meredek és mély kanyonból emelkednek ki, aminek két kijárata van. Mire képes a természet! El lehet benne rejtőzni! Fentről nem is látható labirintusa lehetővé teszi, hogy elbújhassanak benne. Minden esetre, nagyon találó az elnevezése.
Ritkás, magas fákkal övezett úton haladunk Pilisszentkereszt felé. A faluba beérve, ami nagyon rendezett volt, a „Felső kocsmába” tértünk, ahol a kocsmárosné átadta a túrabélyegzőt.
Itt meg is ebédeltünk.
Pilisszentkereszt: A Dunazug-hegységben, a Pilis-völgyében, Dobogókő és a Pilis alatt fekszik. A településen III. Béla, 1184-ben cisztercita apátságot alapított. Ebben a monostorban temették el, II. Endre király 1213 ban meggyilkolt feleségét, Gertrudis királynét.
A tatárjárás idején megsemmisült a település. Újratelepítését Mária Terézia kezdte meg, szlovák és német telepesekkel. A terület a pálosok tulajdona volt, ők építtették a Szent-Kereszt nevű barokk stílusú templomot, 1766-ban.
Nevezetességei: A Pilisi Cisztercita kolostor
Szentkút, festői forrás és szabadtéri oltár
A szlovák tájház
37 fok volt. Aszfaltúton Csobánka felé vettük az irányt. Itt a község főterén lévő presszóban hűtöttük le magunkat, hogy eljuthassunk a Kevély-nyereg 392 m magas gerincére, ahol a pecsételő-helyet találjuk.
Már éppen indulnánk, mikor egy remete külsejű férfival találkozunk. A főtér kövén ül. Hátizsákja arról árulkodik, hogy turista. Haja hosszú, kócos, régen látott fésűt. Egy hajtincse befonva, rajta nemzeti színű szalag.
Forró Gyula, Dunakeszi „szabad „ ember. Ácsnak és kecskepásztornak tartja magát. Oda jön hozzánk, „ezt nem ússzátok meg”, és egy verses kötetet nyit ki. Wass Albertet szaval, de úgy, hogy lúdbőrösök leszünk a hallatán. Vérében van a vers, a szó, a gondolat, a szavak értelmezése. Egy, még egy, aztán még egy. ”de a kő marad”!! Hallgatjuk. És csodáljuk! Nem mindennapi ember. Nem mindennapi életforma. Mi, akik a „civilizációban „élünk, csodáltuk a szabadelvűségét, az egyszerűségét, igénytelenségét, meglepő tudását a világ dolgairól. Tibetbe szeretne menni! Nem csodálom! Én is!
Csobánkán lakik a Coloplast magyarországi képviseletének vezetője, Kleerné Klement Zsuzsanna , támogatónk, szerettünk volna vele találkozni, de nem volt előre megbeszélve, így nem sikerült!
Kevély-hegyről leereszkedve a Pilisborosjenői Bécsi-úti „Rozália „ téglagyárig mentünk, pecsételni!
Innen busszal vissza Esztergomon át, a Kétbükkfa-nyeregig, és vissza Fekete –hegyre. Jól esett a ma ott lévő turisták által ránk hagyott lencse-gulyása.
Hosszú túra, sok látnivalóval, emlékekkel, meglepetésekkel.
„Kannás „ fürdés. A fáradtágtól nehéz testünk, és lelkünk mai, sokféle impulzusai, nehezen hagytak bennünket elaludni.
Hajnali ébresztő. Még egy pillantás a Bazilika tornyaira, a szép panorámára, és neki indulunk a 4. túranapnak.
4. Túranap 2011. 07.18.
Dobogókő- Pilisszentlászló- Nagy-Villám- Esztergom
Elbúcsúztunk a Sasfészekturista-háztól, és teljes menetfelszerelésben lejöttünk a Rét-re, ahol már várt bennünket Magyarfalvi Éva, a serpánk. Sacit, Imrét és Istvánt felvitte újból Dobogókőre, Marát pedig az Esztergomi vasútállomásra, mivel elutazott.
Újból megcsodáltuk a Dobogókői panorámát, majd elidultunk a kékjelen. A Zsindelyes étterem és a sípálya mellett ereszkedtünk le az Öregvágás –hegyen a Sikáros-rétig. A túrafüzet szerint a sikárosi erdészházban kellett volna pecsételni. Azonban elterelés miatt új pecsételő-helyet jelöltek ki! A füzetben lévő útvonal és a kijelölt új útvonal eltért egymástól, Imre megkereste a turista-házat, de nem lehetett pecsételni.
A Bükkös patak mentén Pilisszentlászlóra értünk.
Pilisszentlászló: A legenda szerint Koppány vezér pogány híveit büntetésül telepítették a Pilis területére.
Régi neve Kékes volt, mivel a falu a Kékes-hegy lejtőjén épült, a Szent László tiszteletére felszentelt monostor körül alakult ki. Mai nevét is I. László királyról kapta.
Az Árpád-ház királyainak vadászó területe. 1291ben II. Endre király vadászkastélyt építtetett a jelenlegi templomdombon, majd a pálosoknak ajándékozta, akik templommá építtették.
Nagy Lajos és Mátyás király is gyakran időzött a kolostorban.
A község teljes bel és külterülete a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.
Nevezetességei: A barokk templom 1770-1772
A Waldorfi-iskola
A Szolák –tájház
A falu felé közelítve, a fákon, medveveszélyre felhívó írásokat találtunk, később kiderült, hogy fiatalok játékos ötlete volt. Egy lőtér mellett haladtunk el, ahol éppen nem lőttek.
Pilisszentlászlón pecsételtünk, megreggeliztünk. Innen a Pap-réti erdészház felé indultunk, a következő pecsételő helyig. Pecsét.
Rekkenő hőség volt. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább, egy árokparton lefeküdtünk, és pihentünk kicsit.
Itt egy Szegedről jött házaspárral találkoztunk.
Nada(?) László erdészmérnök emlékköve mellett mentünk el.
Szintes útszakaszokon közeledtünk Visegrád felé a Kéktúra vonalán, miközben a fák között fel-fel villant a Dunai panoráma. Megérkeztünk a visegdádi Nagy Villámra, ahol az extrém sportok fellegvára van, így bobpálya, sportcentrum,ahol sok lehetőség van a feltöltődésre.
Pecsételtünk. Majd leereszkedtünk Visegrádra, a Duna szintjére, miközben a fák között kitekintettünk a gyönyörű visegrádi panorámára.
Autóbuszra szálltunk. Esztergomba mentünk, ahol már várt bennünket Imre felesége, Julika, a mostani serpánk, és elvitt bennünket Imréék, Esztergom-kertvárosi lakásába, ahol Saci és István erre az éjszakára a vendégeik voltak.
Finom vacsora mellett még sokáig beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk, mert holnap is 23,8km vár ránk!
5. Túranap 2011. 07 19.
Nagymaros -Törökmező - Kóspallag - Kisinóczi –turistaház.
Esztergomi szálláshelyünkről, Imrééktől, lánya Éva visszahozott bennünket Visegrádra. Itt kompra szálltunk, a túloldalon már várt bennünket Matics Attila váci sorstársunk, ezen szakaszunk serpája, társával és kutyusukkal. Csomagjainkat előre vitte Kóspallagra, Joe bácsihoz, szállásadónknak a rezidenciájára.
Kóspallag: A Fekete-hegy, a Szép-bérc, a Kopasz-hegy, az Alsó-hegy által körbezárt Kóspallagi-medencében található. A Börzsöny legfiatalabb települése. A XVIII. sz-ban Mária Terézia által telepítette gróf Grassalkovics Antal. Lakói egy része tót, más része német telepes. Katolikus vallásúak. Híres dohánytermelő vidék volt. A Duna-Ipoly Nemzeti Park-hoz tartozik
Nevezetességei: Bíbor-vár őrtorony
Kőkereszt
Pálos –kolostor romjai
Elindultunk a Kisinóczi turista-házig tartó túránkra. Az első szakasz nagy emelkedővel vitt fel a Köves- rétig. A nagy hőség és az emelkedő megtette a hatását, mintha megáztunk volna, az izzadtságtól csavarni lehetett a ruhánkat.
Szálláshelyünkről, Matics Attiláék szembe indultak velünk, a Törökmező-turistaháznál futottunk össze. Itt pecsételtünk, Majd innen már együtt mentünk a szálláshelyünkre. A faluba érkezve az első kocsmában enyhítettük szomjunkat, amikor a hosszú kocsmaasztalunk végéről mindannyinknak ismert hangot hallottunk. A hang kibocsátója szabadkozva kezdett magyarázkodni, de leállítottuk, mondván és feltárva hogy sorstársak vagyunk. Sorstársunk nem hallott arról, hogy létezik ilyen közösség, aminek mi is tagjai vagyunk. Van még, mit tenni ezen a térem és erre meg is született egy ötlet.
Matics Attilát a serpánkat elszólította az elfoglaltsága tőlünk, köszönjük segítségét, az út alatt amit együtt tettünk meg jól elbeszélgettünk.
Ebéd és pihenő után elmentünk a Kisinóczi turistaházig.
Utunk első szakasza egy egyszerűen kialakított „kálváriastációk” mellett vezetett. A turista-ház, zsúfolásig telve volt, vidám középiskolás diákokkal, akik énekeltek, gitároztak. Csodálattal és nosztalgiával hallgattuk őket.
Pecsételés után visszamentünk szálláshelyünkre. Holnap még vár ránk egy nagy túra és elmondhatjuk, hogy az 5. szakaszt is befejeztük!
Már egyre kevesebb kilométer van Írottkőig hátra! Már most sajnáljuk, hogy vége lesz!
6. Túranap 2011. 07. 20.
Nagyirtás puszta - Nagy Hideghegy - Nógrád v.á.- Magyarkút Irma forrás- Katalinpuszta
Az előző esti éjszakai viharos eső miatt mérlegeltük, hogy merjünk e nekivágni a mai napra kiírt túrának. A pecsételő-helyek kihagyása nélkül, egy rövidebb utat néztünk ki. Házigazdánk Joe bácsi az autójával felvitt a nagyítrtáspusztai Szent Orbán Hotelig. Úgy terveztük, hogy innen Kisírtáspusztán keresztül közelítjük meg a Nagy Hideghegyi turista-házat. Kisírtáspusztáig probléma mentesen haladtunk az éjjel felázott erdőn, mely a borús ég miatt oly sötét volt hogy, elemlámpánk bekapcsolásán gondolkodtunk.
Előttünk nem messze, nagy robajjal dőlt ki egy száraz fa, melyet a felázott talajban már nem tartott a gyökere.
Messze voltunk még a célunktól, mikor megeredt az eső, esőköpenyben folytattuk az utunkat, mert nem volt a közelben fedett hely. Az egyre erősödő záporban derékig feláztunk. A legkellemetlenebb a bakancs beázása volt.
Beértünk a „Vasedény” kulcsos házig. Itt két fiatal pár az épület előtt felvert sátorban táborozott. Az épület eresze alatt kiállhattunk volna az eső alól, de már úgy átáztunk, hogy nem láttuk értelmét. Tovább indultunk. Az eső patakokban folyt az erdei úton, állandóan a lábunk elé kellett néznünk, ezért volt úgy, nem a fára festett jelen mentén haladtunk, amit többször korrigálni kellett. GPS-t nem tudtunk a zuhogó esőben használni.
Esőben értük el a turista-házat. Megreggeliztünk és forró rumos teát ittunk, nagyon jól esett.
Kiöntöttük a cipőnkből a vizet és Király-.réten keresztül Nógrádnak vettük az irányt.
Nógrád. Nevét a bolgár-szláv Novigrad, az az, újvár elnevezésről kapta. Már a honfoglalás előtti időkben is létfontosságú hely volt. I István városi rangot adott neki é megyeszékhellyé tette.
A Luxemburgi Zsigmond halála utáni évtizedekben huszita lázadásoknak volt kitéve, amely ellen Szilassy Vince váci püspök megerősítette a vár falait.
A vár, fénykorát Mátyás idejében élte. Az 1685-ben egy villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas pusztítást végzett a védőfalakban, amit a törökök tovább romboltak. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcai után a császári csapatok teljesen lerombolták. Elnéptelenedett a falu. A Felvidékről érkező szlovákokkal telepítették be
Nevezetességei: Várromok
Kálváriadomb
Boldogasszony plébánia templom
Az eső már elállt, Király-réten már olyan hőség volt, hogy rövid idő alatt megszáradt rajtunk a ruha, csak a bakancs tocsogott a víztől, hiába vettünk fel száraz zoknit!
Az elázástól már rajtunk megszáradt ruhánk ezután az izzadtságunktól lett vizes. A hőség nem tartott sokáig, a Nógrádig tartó utat hűvös erdőben tettük meg. Jó érzés volt látni az erdőből kibújva, a Nógrádi várat, mert azt hittük, a nehezén túl vagyunk.
Nem így volt. A felázott mezőn a bakancsunkra tapadt sár nehezebbé tette a járást, mint korábban, nehéz bakancsokkal értük el a falut, és a vasútállomáson pecsételtünk.
Itt kettészakadt a csapat, Saci vonatra ült, hogy éjfél előtt még hazaérjen, István és Imre tovább gyalogolt Katalinpuszta felé, hogy sötétedés előtt befejezzék az utat. Magyarkút Irma-forrásnál pecsételtünk, innen Katalinpuszta helyett Verőcére gyalogoltunk, így tudtunk 20.00 órára Budapestre érni ahonnan Istvánnak Szolnokra, Imrének Esztergomba kellett hazautaznia.
Kéktúránk második legmostohább időjárása volt a mai. Marika mindig azt várta, hogy valamilyen extrém helyzetbe kerüljünk, kár, hogy nem volt itt. Kíváncsiak lettünk volna, hogy viseli?! Az előző esős túrát is megúszta.
