2. szakasz 2011. 05. 13- 19.
A „Hernádtól a Sajóig a Csereháton át”
Encs- Abaújszolnok- Rakacaszend- Bódvaszilas - Jósvafő- Kelemér- Putnok
Még alig pihentük ki az első szakasz fáradalmait, már is megérkeztünk a túra 2. szakaszára, a „Hernádtól a Sajóig”.
A miskolci pályaudvaron találkoztunk négyen, Magyarfalvi Imre, Mihály Gáborné, Nagy István, akik az országos szakasz teljesítésére vállalkoztak, és mint a túra koordinátora és szervezője, Kovács Istvánné, aki két napot tölt velünk.
Itt is elmondjuk, célunk, hogy felhívjuk a vastagbél-daganat, mint rákbetegség tüneteire, és a megelőzés, a szűrés fontosságára a figyelmet.
Ezen a szakaszon nem kis megpróbáltatásban lesz részünk, ugyanis a teljes „menet-felszerelést” a hátunkon kell vinnünk, mivel nem lesz serpánk.
Túranap 2011. 05.13.
Encs - Fancsal – Baktakék - Abaújszolnok
A miskolci pályaudvarról még 50 percet vonaton utaztunk, míg Encsre értünk. A főutcán indulunk el, majd balra fordulunk és egy szép templom előtt elhaladva, a város szélére érünk, Abaújdevecser felé, miközben keresztezzük a 3-as főutat. Egy temető mellett haladunk el, amelynek bejáratánál nagyon szép domborművet csodálunk meg, ami az elmúlást szimbolizálja.
Egy szántásra érve, folyamatos emelkedőn át, átvágunk egy gyümölcsösön, majd egy erdősáv mellett a Fancsali-patak völgyén át, Fancsalra érünk. Itt, a falut jelző táblánál egy rímelő versikét farag Imre: „ Ime a fancsali turisták, Fancsalon”. Pecsételünk, majd rövid ideig megpihenünk a falu kocsmájában.
Baktakék felé megyünk. Az idő hűvösre fordult. Esőfelhők gyülekeznek. Még hosszú út vár ránk. Végig műúton haladunk, a Gagyi elágazásig, ahol egy presszóban pecsételünk.
Baktakék: a Szárazvölgy és a Visonta –patak partja közepén fekszik. 1950 ben alakult a Bakta és a Kék településekből. Nevezetessége a késő barokk görög katolikus templom, mely 1816-1820 között épült, XVII- XVIII. Századi, Galiciából származó ikonokkal és körmenettel.
Ránk esteledett, úgy döntünk, hogy már nem indulunk el e napi végcélunk, Abaújszolnok felé, hanem autóbusszal szállásunkra, Szanticskára megyünk.
Aki még nem látta a falut, nézze meg. Egy hegyek ölelte völgybe, a mezőn át, egy régi úton ereszkedtünk le. Ami szemünk elé tárult, az maga a csoda. Négy-öt régi kis parasztház, melynek falán megelevenedtek az ősi mesterségek összegyűjtött remekei. Van itt fazekas, kádár, üvegműves, kosárfonó mesterek munkáiból látnivaló. Elbűvölő, egyben hihetetlen, hogyan tudták összegyűjteni ezt a „szabadtéri múzeumra” való anyagot.
Gyermekkorunk elevenedett meg. Láttuk, nagyanyáink mivel főztek, nagyapáink mivel dolgoztak. Feledhetetlen emlék.
Házigazdánk talán tudta, hogy fázósan érkezünk, a szobánkban kandalló tüze adott kellemes meleget.
Hamar álomba szenderültünk.
Szép volt az első napunk!
2. Túranap 2011. 05.14.
Abaújszolnok – Felsővadász – Irota
Szanticskai szálláshelyünkről, Abaújszolnokra gyalogoltunk, ez a 6km nem része a Kéktúrának. A túrából kieső szálláshelyünk tette szükségessé ezt a plusz utat.
A faluszéli kis boltnál megpihentünk ahol megtudtuk, hogy jelenleg a falugazdánál lehet pecsételni.
Abaújszolnok: 1256-ról van először írásos emlék, „Zonuk” néven. Nevét az Aba nemzetségről kapta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, Rákóczi telepítette újra ruténekkel. Nevezetessége a Keresztelő Szent János fejevétele görög katolikus templom, barokk stílusjegyekkel.
Utunk Nyéstán át, föként erdős területen, benőtt keréknyomon vezet bennünket emelkedőkön át Felsővadászra. Itt nagyon kevés a jelzés, a térképünkre és a GPS-re tudunk hagyatkozni.
Felsővadász: már az őskorban lakott volt. Nevét az ide telepített királyi vadászokról kapta. 1279-től a Vadász család, majd a Perényiek tulajdona volt, később Rákóczi Zsigmond vette meg, aki itt született és itt is halt meg. Híres a XVI. századi eredetű Rákóczi-kastélyáról.
Délre érkeztünk, a főtéren megpihenünk a pecsét a kocsmában elzárva, csak délután 4-re nyit. de nem kell megvárnunk, beérjük a helyi "Cigány Kisebbségi Önkormányzat" pecsétjével.
A nehéz hátizsákkal nehezebben haladunk. Saci lábán több vérhólyag lett, ez is lassítja utunkat. Úgy döntünk, hogy nem megyünk el a betervezett, de le nem kötött szálláshelyünkig, hanem, Irotán keresünk szállást. Találtunk is, a „Túl az Óperencián” nevű vendégházban.
Jólesett a vacsora, amit István készített, finom szalonnás rántottát, mellé frissen fejt tehéntejet ittunk.
Megbeszéltük, hogy reggel korán indulunk, hiszen ismét maradt egy restanciánk.
Második szakasz, második és harmadik nap képei
3. Túranap 2011. 05.15.
Irota-Rakacaszend- Tornabarakony – Bódvarákó – Bódvaszilas
Utunkat a tegnap elmaradt Rakacaszend felé folytatjuk. Irotáról indulunk. Lóg az eső lába, de azért nekivágunk. Az eső mindig előttünk vagy utánunk esik. A falut elhagyva erdőszéleken vezet utunk, sokszor elveszítjük a jelet, de hála a GPS-nek visszatalálunk. Egyszer csak egy erdei úton békésen legelésző gyönyörű őzike áll előttünk, nem messze tőlünk. A fényképezőgép kattanására riad fel.
Rakacaszend: régi neve Szend volt. /Zenth/.Középkori tulajdonosa a Szend család volt. A törökök elpusztították, a XVI- XVII században újra benépesült. Tulajdonosaik voltak a Lorántffiak és a Rákócziak is. Nevezetessége a román kori eredetű református templom. A szentélyben és a diadalívben középkori festménytöredékek láthatók. Deszkából álló famennyezetének díszítése különösen értékes.
Pecsételünk az „alsó” kocsmában. Dóra a csapos a pecsételés után be is zár. Ebéd után tovább indulunk.
A Barakonyi hegy füves-bokros oldalában vezet az utunk, Tornabarakonyra. Szép panoráma nyílik az Aggteleki-karszt dombjaira, még a Zempléni hegyeket is látni. Itt egy görög katolikus vallású szerzetessel találkozunk, aki szívesen pózol a fotónkhoz. Az udvarán kislibák, gyöngytyúkok járkálnak békésen.
Tornabarakony: írásos emlékek 1427-ből származnak, Barakon néven. A Barakonyi család a XVIII századtól a XX. Századik tartotta birtokában. A török korban elnéptelenedett. Több alkalommal próbálták benépesíteni. Új lakói az 1720 után érkező görög katolikus ruszin jobbágyok. A XIX. századtól egyre fogyott a lakosság. Szerzetes ismerősünk elmondta, miközben megmutatta a nagyon szép görög katolikus templomot, hogy ma 17 lakója van, akik közül 10-en laknak állandóan településnek. Itt pecsételtünk.
A falu határában több útszéli kereszttel találkozunk, jellegzetesen görög katolikus pléhkrisztust ábrázolva.
Szinte végig erdőben haladva előbb fenyvesben, majd bükkösben elérve a Mile-hegyet. Egy mélyút, majd egy erősebb emelkedő után a nemzeti –park határát érintve folytatjuk utunkat, mígnem beérkezünk Bódvarákóra. A Szabadság út 23. előtt pecsételünk. A falu templomát műemléknek nyilvánították. A XVIII. Században épült copi stílusban.
Már csak egy szakasz van hátra mai túránkon. Átkelünk a Potranyik –patak hídján,.A Bódva kőhídján átkelve láthatjuk az Esztramos-hegyet. Végig aszfaltúton haladva átmegyünk a Miskolc-Tornanádaska vasúti sínpáron, és rövid idő múlva beérünk a célba, Bódvaszilasra. Vasútállomáson pecsételünk. A „100 éves Vendégház” a szálláshelyünk, ami egyben helytörténeti múzeum.
Fáradtan, sáros bakanccsal érkezve, sok szép élménnyel gazdagodva pihenünk meg. István még húslevest és kacsapörköltet főz vacsorára.
4. túranap 2011. 05. 16.
Bódvaszilas- Szabó-pallag eh.- Derenk- Jósvafő
Ma az eredetileg betervezett túraszakaszt kezdhettük el, mivel tegnap, behoztuk a lemaradásunkat.
Nagy távot kell megtennünk, 26,6 km. Indulunk is korán.
Bódvaszilas utcáin cikázva hagyjuk el a települést, majd egy vízműhöz épülő új erdei út miatt elveszítjük a kék jelzést. A GPS segítségével rátalálunk, majd egy meredek út megtételével a Szabó-pallagi erdészházhoz érünk. Itt egy romos ház tornácán pecsételünk.
Innen leereszkedünk a Bába-völgybe, majd egy széles úton haladva, elérjük a Lakatos forrást. A Vár-kert után egy völgyből lefelé, a Csempész-barlang felé vezető úton ,Vidomály-puszta felé megyünk. Nemsokára elérjük a romfalut, Derenket. A pecsétet egy földút melletti fa oldalán találjuk.
Derenk: A település középkori eredetű. Az 1711-es pestisjárvány alatt elnéptelenedett. Az Eszterházy grófok lengyel jobbágyokkal telepítették újra.
Horty Miklós vadászterületet akart itt létrehozni medve vadászathoz, és 1938-tól módszeresen megkezdte a falu kiürítését, 1943-ra leromboltatta. Senki sem maradt. Ma csak az iskola romos épülete és a temető romjai jelzik, hogy valaha itt település állt. Az egykori házak helyén színes négyszögletes fémtáblákon olvashatjuk azok nevét, akik itt éltek jelezve, hogy hova telepítették őket.
Derenkről egy tisztáson át egy gyalogösvényen a Patkós-völgybe érünk, majd egy emelkedő után, egy fenyves erdő mellet elérünk a Szelce-vögybe. Erdős területen folytatjuk utunkat, míg nem a Tohonya-patak völgyébe érünk. Innen már nem messze van a Jósvafői barlang .
Jósvafő: a Jósva,- Kecső,- Kajta-és Tohopnya-patak összefolyásánál, az Aggteleki-karszt tövében található. 1272-ben említik először a község nevét. 1927-ben Kaffka Péter mérnök irányításával tárót fúrnak a Baradla-barlangban felfedezett barlangszakaszba. Kessler Hubert vezetésével pedig létrehozták a Tengerszem-szállót és a Tengerszem-tavat. A szálló és oktatási központ az Aggteleki Nemzeti Park szívében található, közvetlenül a Baradla-barlang bejárata mellett. A Béke barlangban ma asztmaszanatórium működik. A jósvafői templomot eredetileg 1399-be építették. Erődfallal van körülvéve, belsejét festett, kazettás mennyezet díszíti, különleges karzattal és szószék- koronával.
Pecsételő hely a Tengerszem- szállónál volt.
Hosszú, de változatos, forrásokkal, karsztokkal, változatos domborzattal ékesített út volt a mai. És milyen kicsi a világ, Imre egy 45 éve nem látott faluja béli túrázó hölggyel találkozott itt.
Szállónk a „Bakancsos Turista-ház”volt. Nem voltak olyan jó körülmények, mint tegnap, de végre megpihenhettünk.
Holnap innen folytatjuk.
5. túranap 2011. 05. 17.
Jósvafő- Aggtelek bg- Zádorfalva- Kelemér
Az utolsó előtti napon indulunk neki egy hosszú távnak, 25,2 km.
Jósvafőről indulunk, egy magas kaptatóról ereszkedünk le, elhaladva a Fürkész tanösvény táblája mellett. Aggteleket elérve, az út szélén kiépített járdán haladva elérjük a Baradla- barlang melletti Barlang Szállót, ahol pecsételőhely van.
Aggtelek:Az őskor óta lakott. 1295-től említett, Ogogteluk néven. 1858-ban tűzvész pusztította el. 1801-ben Csokonay Vitéz Mihály, 1845-ben pedig Petőfi Sándor látogatta meg a cseppkőbarlangot. Ma kiemelt turisztikai jelentőségű a település, az UNESCO 1995. dec. 6-án a világörökség részévé nyilvánította az Aggteleki –karszt barlangjait. Közép-Európa legnagyobb barlangrendszere. Itt terül el az Aggteleki Nemzeti Park.
Egy széles földúton megyünk, egészen a szlovák-magyar határ mellett, Zádorfalva irányába. Kavicsos-hegy, Galyagos-hegy, Égés-tető gerincein haladunk, mezőkön, legelőkön vezet az utunk, mígnem elérjük Zádorfalvát. Pecsételőhely. Nevezetességei: a Czente- ház, a Szakáll –kúria.
Gömörszőllős felé vesszük az irányt. Ligetes magaslatokon vezet az utunk. Beérve, a Tompa Mihály Gömöri Kulturáli Egyesületnél pecsételünk. 90 lakója van, akik zárt faluközösséget alkotnak. Még épségben látható a hagyományos gyapjúfeldolgozó műhely, a Szabadtéri Múzeum, ahol a helyi és a környékre jellemző népművészeti eszközöket, emlékeket láthatjuk.
A Zánkó –hegy lankáin mai uticélunk, Kelemér felé megyünk. Itt is pecsételőhely van, és nem messze a faluközponttól itt van Tompa Mihály fája, amit nem találtunk meg, hiába követtük az utbaigazító táblát.
Kelemér. A település az Árpád-kor óta létezik. A falu határában brozkori leleteket tártak fel. A tatárjárás után vár is épült a környékén, a Mohosi-várhegyet, ami ma romként van meg.
Tompa Mihály két évig volt a falu lelkésze. Református temploma a XIV. században épült.
A Mohos szállóban szállunk meg. Jó időnk volt, sok szép látványban volt részünk.
Reggel a túra 2. szakaszának vége a cél.
6. Túranap 2011. 05.18.
Kelemér-Putnok
A 2. szskasz 6. túranapján vagyunk. Már csak egy 10, 7 km-es szakasz van hátra Putnokig. Ott aztán vonatra szállunk és megyünk haza.
Nehéz a hátizsákunk. Sajnos serpánk nem volt.
Kelemérről a Borsodi-medencében lévő Putnok felé megyünk. Folyamatosan ereszkedünk lefelé a kéktúra ösvényén. Hamarosan a Putnok és Kelemér közötti úton vagyunk. Kaptató a Piroska-hegyen, majd a Pálma-forrás tisztásán megyünk. Szörnyűvölgy-erdészház, Forrás-völgy, és egy aszfaltútra térve rövidesen Putnokon vagyunk
A vasútállomásra megyünk. Nem búcsúzunk, hiszen együtt utazunk Hatvanig. Ott István átszáll a szolnoki vonatra. Saci Hódmezővásárhelyre, Imre Esztergomba.
Megcsináltuk! Megvan a 2. szakasz is! Fantasztikus érzés!
